Minden dicséretem Lisztopád Krisztináé a díszletekért, illetve ahogy – gondolom Laboda Kornél rendezővel közösen – feloldották a budaörsi színházban a helyszűkét. Ehhez a fél nézőteret is színpaddá alakították, de így nagyon hangulatos látvány fogadott bennünket tegnap este, ahogy néhány perccel 7 óra után elfoglalhattuk a helyeinket Szép Ernő Fiú és leány című darabjának a bemutatóján. A jelenetek többsége tehát lent játszódott, egy kanapén, fent pedig a zenészek – nagybőgős, dobos és zongorista – voltak. Nekik köszönhetően már az ajtónyitáskor kellemes, fülbemászó dallamok adták meg az alaphangulatot. Vajon milyen lesz a tavaly nyár óta immár Latinovits Zoltán nevét viselő intézmény első évadjának utolsó, azaz hatodik saját produkciója? – gondoltam, tele pozitív várakozással.
Szép Ernőnek ez a műve nem annyira ismert. Eredetileg egy dzsesszklubban játszódik az első felvonás, aminek megkeresték a mai megfelelőjét, így nálunk ez egy romkocsma. „Nem nagyon kellett sok mindent változtatni, mi úgy adjuk elő ezt a történetet, hogy ez ma játszódik, és nagyon sok minden tökéletesen rímel.
