Amikor egy országban szociális krízis alakul ki, mint az elmúlt évben hazánkban, az európai rekord infláció következtében, akkor rendkívüli módon megterhelődik a helyi szociális ellátórendszer is. Hiszen az elszabadult áremelkedés éppen azokat viseli meg legjobban, akik amúgy is közel állnak a szegénységi küszöbhöz. Elsősorban a kisnyugdíjasokat, a nagycsaládosokat és a különféle hátrányokkal élőket.

Ráadásul úgy kellett helyt állniuk a szociális szférában dolgozóknak, hogy őket sem kímélte a kétszámjegyű infláció. Bár az önkormányzat igyekezett növelni a támogatások mértékét, azért a megnövekedett esetszámok komoly kihívást jelentettek az ágazatban dolgozóknak.

Helytállásuknak és áldozatvállalásuknak köszönhetően a rászorulók ebből nem sokat vettek észre, csak azt értékelték, hogy sem az önkormányzat sem a szociális intézmények és főleg azok munkatársai nem hagyták őket cserben egy pillanatra sem.

Köszönet illeti ezért az idősek ellátásában, gondozásában dolgozókat, legyen szó bentlakásos intézményekről, idősotthonokról vagy otthoni, házi segítségnyújtásról. Ugyanígy a gyerekekkel foglalkozókat, a családsegítőket és gyermekjóléti központok munkatársait. De azokat a szociális munkásokat is, akik a fogyatékkal élők, a pszichiátriai betegek, a hajléktalanok vagy éppen a felépülő szerhasználók mindennapi gondjait igyekeznek megoldani. 

Mind-mind olyan embert kívánó feladatokat végeznek, ami egyszerre fizikai munka és lelki gondozás is, egy időben kell lenniük pszichológusnak vagy akár takarítónak, olyan embereknek, akik a legszélsőségesebb helyzeteket is képesek megoldani.

A szociális munka napja is egy lehetőség, hogy elismerésünket fejezzük ki az áldozatos és emberfeletti munkájukért. Az önkormányzat, a magam, de azt hiszem, a városunk teljes közössége nevében mondhatok köszönetet nekik mindezért.

Wittinghoff Tamás
Budaörs város polgármestere