Budaörs a Budai-hegység déli peremén, a település nevét viselő medencében helyezkedik el. A medence északi oldalán három párhuzamos vonulatban sajátos hangulatú dolomithegyek emelkednek, a Budaörsi-kopárok (Kő-hegy, Odvas-hegy, Út-hegy), a Csiki-hegyek és a Törökugrató.

Ezek az egyedülálló természeti értékeink a Budai Tájvédelmi Körzethez tartoznak.

A hegység kialakulása szerint röghegység, azaz magaslatai és süllyedékei törésvonalak mentén történt függőleges irányú elmozdulásokkal jöttek létre. Az így minden oldalról törésekkel határolt kiemelkedéseket, amilyenek a Budaörs környéki hegyek is, sasbérceknek nevezik.

A kopárokat alkotó dolomit a Budai-hegység legidősebb üledékes kőzete. A földtörténet triász időszakának késői szakaszában (240-210 millió évvel ezelőtt), az akkor létező Tethys-óceán parti síkságán és sekély peremi részein lerakódó tengeri mésziszap, az akkor uralkodó meleg, száraz klímán dolomittá alakult.

Számos állat megkövesedett vázmaradványát, illetve növényi részek lenyomatát fedezhetjük fel kirándulásaink során a mára már felhagyott kőbányákban.

A törésvonalak közelében egykor hőforrások törtek elő, ami jellegzetes módon alakította át a dolomit kőzetet: helyenként vörösesre színezte azt. Az egykori hőforrások üregeket, barlangokat is kialakítottak a Budai-hegység területén, pl. a Kő-hegy tetején találunk ilyen üregeket.

A budaörsi hegyek gazdag élővilága hosszú évmilliók földtörténeti változásainak eredménye. Az állandóan aprózódó és lefelé csúszó, sekély dolomit-törmelék talaj a jégkorszak utáni felmelegedés idején sem tudott megfelelő feltételeket biztosítani a beerdősödésnek.

  Így ezek a dolomit „kopárok" olyan élőhely szigetek, amelyek számos - korábbi, a jelenlegitől lényegesen eltérő klímájú időszakban elterjedt - ma reliktumként számon tartott növényünknek biztosítottak fennmaradási lehetőséget. A csapadékvíz nagy része lezúdul a meredek törmelékes lejtőkön, így a növényzet összetételében jelentős szerepet kapnak a szárazságtűrő szubmediterrán és a kontinentális elterjedésű fajok. Egykor karsztbokorerdők és szárazgyepek mozaikjai váltották egymást a hegytetőkön, a hegylábakon, pedig a mészkedvelő tölgyesek és ezek szegélycserjései.

Az emberi megtelepedés nyomán azonban a zárt erdőterületek lassan eltűntek, és a település környékén a gyümölcsösök és szőlősök kerültek túlsúlyba az elmúlt évszázadok során.

Sajátos természetátalakítást figyelhetünk meg a tájidegen, mesterségesen telepített feketefenyvesekben (Nap-hegy, Tűzkő-hegy, Út-hegy, Huszonnégyökröshegy), ahol a lassan bomló tűlevelek miatt az aljnövényzet szinte teljesen hiányzik, és az állatvilág is sokkal szegényesebb. A sötét lombú feketefenyvesek nem őshonosak, és száraz években a sekély talajon az öreg fák könnyen kiszáradnak, elpusztulnak, helyüket újra elfoglalja a tövises bozótos és fokozatosan megújul a lombhullató erdő.

A hegytetőkön szinte teljesen érintetlenül megmaradt dolomit sziklagyepeken speciális életformát alakítottak ki az itt élő szárazságtűrő és mészkedvelő növények, csak a Törökugratón parányi területén 22 féle védett növényt fedezhetünk fel sétánk során.

Tavasszal a domboldal naponta változtatja a színét, hiszen a lila kökörcsin, fényes sárga tavaszi hérics után a sárga, kék, fehér íriszek jönnek, utána a bíboros kakukkfű, a rózsaszín törpemandula, égszínkék pongyola harangvirág, és végül a nyarat köszönti az ezüstös árvalányhaj.

Nyáron magasra nőnek a sötétlila imolák, a kék ligeti zsályák, az aranysárga orbáncfű, a szerény cickafark, és az ékes vasvirág.

Ősszel a tüskés, bozótos cserjéseket érdemes felkeresni, hiszen a galagonya, a csipkebogyó, a sóskaborbolya, a kecskerágó termései már messziről virítanak, de az aranysárgára színeződő mezei juhar, a bíborvörös cserszömörce lombjának látványa is elűzi a borongós gondolatokat.

A dolomit kopárok állatvilága nem olyan gazdag, mint a lombhullató erdőségeké, de a speciális növénytársulásokhoz sok ma már igen ritka állatfaj kötődik:

ilyen például a Törökugrató és a Kő-hegy legnevezetesebb zoológiai értéke a haragos sikló és a pannon gyík.

Kirándulásaink során érdemes megfigyelni az erdei pacsirta és a búbos banka énekét, de találkozhatunk egerész ölyvvel, vörös vércsével, héjával, rókával és nyesttel is.


Forrás:
Természtei értékeink, Budaörs;
Szerkesztette: dr. Mester Edit,
Kiadta: Budaörs Város Önkormányzata, 2006,
Készült az Interreg Magyarország-Szlovákia-Ukrajna szomszédsági Program 2004-2006 közösségi kezdeményezés III/A program (HUSKUA/05/01/289) pályázati forrásból
Az Interreg forrásból készült további dokumentumok